Munkatársat keresünk!

portás hirdetés

Táborozz velünk!

A jelentkezéssel kapcsolatos információkat az alábbi linken találod:
http://www.cseresnyes.hu/digitalis-alkotomuhely/

A táborok a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával és együttműködésével valósulnak meg.

 

 

 

 

 

 

Ki lett az idei tanév Cseresnyés-díjasa?

A Hódmezővásárhelyi SZC Cseresnyés Kollégiumban működő dr. Sipka Sándor Kollégiumi Kulturális Alapítvány Kuratóriuma 1979 óta minden évben igyekszik kiválasztani azon jeles tanulókat, akik a kiváló tanulmányi eredményeik mellett a kollégium közösségi életének szervezésében is dicséretes feladatot vállaltak. Őket illeti meg a Cseresnyés-díj, melyet 1978-ban Németh Lászlóné alapított meg. 

A 2020/2021-es tanév végzősei között kiemelt dicséretet KOVÁCS EDVÁRD kapott. Közösségvezetője,  Fehér Zsolt kollégiumi nevelőtanár a következő felterjesztéssel indokolta javaslatát:

„Edvárd a 2016/17-es tanévben kezdte el tanulmányait az Arany János Kollégiumi Programban. Már az első pillanatokban feltűnt nyitottsága, érdeklődése és szorgalma. Ezeket a tulajdonságokat kamatoztatva hamar kiemelkedett a közösségből. A tanulmányi eredménye minden félévkor és év végén 4,5 közelében volt, tavaly sikerült elérnie a 4,6-et, amit az idén 4,87-ra javított. A sikeres érettségit követően az SZTE Jogi Karán kívánja folytatni tanulmányait.
Edvárd azonban nem csupán a tanulmányokban jeleskedett, hiszen motorja volt a jó értelemben vett közösségi szervezkedésnek is. Az első pillanatoktól kezdve részt vesz a diákönkormányzat munkájában, lelkes szereplője és/vagy szervezője volt a közösséget-, illetve az egész kollégiumot érintő rendezvényeknek. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy tagja volt egy városi és iskolai színjátszókörnek, ezen felül kipróbálta magát novella, színdarab és versírásban is. Rendszeresen, hetente háromszor-négyszer eljár futni, tehát a testét, lelkét és szellemét karbantartó igazi reneszánsz ember.

Szűkebb és tágabb környezetének tagjai elfogadják és elismerik. Tanáraival illedelmes, tisztelettudó, társaival való viszonyában meghatározó a nyitottság, a tolerancia és a segítő odafigyelés. Edvárd rendkívül megbízható, segítőkész.

Kovács Edvárd személyében a Cseresnyés-díj olyan ember kezébe kerül, akire évtizedek múlva is érdemes lesz emlékezni.”

A közösségvezetők javaslata alapján, a nevelőtestület és az Alapítvány kuratóriumának jóváhagyásával jutalomban részesültek:

Romity Milán tanulmányi és közösségi munkáért,                      

Szécsi Viktória tanulmányi és közösségi munkáért,                                 

Vigh Dóra tanulmányi és közösségi munkáért,                                                     

Csirik Judit tanulmányi munkájáért,                                                                         

Sánta Andrea szorgalmáért,

Kovács Andrea tanulmányi munkájáért,      

Szőke Tamás tanulmányi és közösségi munkájáért.         

A jutalmak átadására 2021. május 5-én került sor a Hódmezővásárhelyi SZC Cseresnyés Kollégiumban.

A kollégium rendhagyó, digitális módon búcsúzott végzős diákjaitól. A ballagási ünnepség felvétele a következő linken tekinthető meg:

Gratulálunk a díjazottaknak, és minden érettségi-, valamint szakmai vizsgát tevő végzős diákunknak!

Horváthné Ruzsa Anita

igazgatóhelyettes

 

 

A természet csodái fotópályázat közönségdíjas képét keressük!

PÁLYÁZATI felhívás
a Hódmezővásárhelyi SZC Cseresnyés Kollégium igazgatói beosztásának ellátására

 

Megújult a kollégium aulája

 

 

“Akadnak történetek, karácsonyi mesék, amelyeket úgy őrzünk, mint a dobozba rejtett füzéreket és színes üvegdíszeket, hogy azután minden évben elővegyük és megcsodáljuk őket.”

 

” Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.”

                            Weöres Sándor 

 

 

 

 

ADVENTI ELMÉLKEDÉS

A decemberrel kézen fogva érkező adventet várva most is a szeretett Pilinszky kimeríthetetlen életművéhez fordultam. Naplóit és esszéit lapozgatva mindig újra és újra meglep, hogy olyan jó megpihenni ezekben a jól ismert szövegekben. És egy nagy, vívódó lélek társaságában időzni, aki annyira vágyott az imára és Isten közelségére.

Naplói tele vannak a vággyal: „szakadatlan imádság”, „imádkozni kell szüntelenül”; „állandóan imában élni”. Azt mondja: „Az ima a legtisztább »létsík«. Nem kíván mások számára is lenni: önmagában hordja realitását. Az ima a puszta létből a tiszta létbe emel.”

Újra és újra be akarok lépni e „legtisztább létsíkba”, az imádság terébe. Oly könnyű eltévedni. Lépteim, a hétköznapok feladatai, gondjai, a küszködések, vágyak, szeretetből fakadó kötelességek ezerfelé vonnak, szétszakítanak. Pilinszky szavaival: „Tévelygő szívünk legtöbb esetben egyszerre szeretné a tékozló fiú kétféle útját megjárni. Úgy elkódorogni hazulról, hogy az hazatérésnek tűnjék az atya szemében.” Elkódorgok, távolodom, miközben közeledni szeretnék. „A csöndességben és a nyugalomban halad előre az istenfélő lélek, ott tanulja meg mindazt, ami az írásokban rejtőzik: ott akad rá a könnyek patakjára, amelyben éjszakánként megmosdik és megtisztul; hogy teremtőjével mind bizalmasabb kapcsolatba kerüljön: ahogy egyre jobban elszakad a világi zenebonától” – olvasom a Krisztus követésében. A költő egyik publicisztikai írásában pedig: „… az Evangélium tanácsa, hogy Istent rejtekben kell felkeresnünk. Ami nyilvánvalóan nemcsak a szoba rejtekét, a világ zaja elől való elrejtezést jelenti, de még inkább azt a csöndet, ami mindennél beszédesebb, ha egyszer sikerült a jelenségek mögé rejtezve Isten közelébe férkőznünk.”

A csöndbe való belépés erőfeszítést igényel, és lemondást. De „nincs más gazdagodás, mint a lemondás” – szól Pilinszky. Egy ismeretlen karthauzi szerzetes így figyelmeztet: „Soha ne feledkezzünk meg a zsoltárok realizmusáról: imádságunk küszködéseink, szeretetünk és tényleges szenvedésünk szerény és konkrét körülményei között nyílik meg a világmindenségre, nem pedig egy olyan képzeletbeli világban, ahol könnyűszerrel csillaggá emelkedhetünk.”

Van, hogy kilátástalanul hosszú ideig nem látom a napot; úgy érzem, Isten távol van. S a sűrű, sötét éjszakában nehéz mégis bízva tudni, hogy éppen az éjszaka és a sötétség legmélyén van a találkozás legbiztosabb helye. A költő naplójában a legsürgetőbb feladatként jelöli meg: „mind mélyebbre szállva »Isten távollétébe« – minél közelebb kerülni hozzá”. És fohászkodik: „Engedd, Istenem, hogy javamra, s minden erőmmel tudjam ezt szolgálni, s kérlek, gondviselő kezeddel súlyosan figyelmeztess, ha vétenék vagy tévednék örök céljaiddal szemben.”

Hát miféle éjszaka ez, amiben botladozom? Valóban Isten távolléte? Talán én szöktem el tőle és feledkeztem el arról, hogy a tenyerén hordoz szüntelen. „A jó ima mindig megtérés, mindig a hazatalálás csodája.” Amikor sikerül belépni az ima csöndjébe, ráébredek, hogy a sötétség valójában nem Isten távolléte, hanem a legszorosabb közelség. Szárnysötét. – ahogy Weöres Sándor híres egysorosa mondja. Hiszen Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Hozzásimulok az imában és a csöndben, s eszembe jutnak a zsoltáros oly sokszor ismételt szavai a szárnyak árnyékának oltalmáról. Hogy ott nyerünk oltalmat és ott találunk menedéket az Ő szárnyai árnyékában. Ebben az oltalomban örvendezhetünk, bízhatunk, semmitől nem lehet félnünk többé. Nincs más biztos menedék.

A csöndben Isten jelenléte megszólal. Örökké vágyik hallani ezt a csendet, aki egyszer hallotta. A rejtőzködő Isten (Iz 45,15), a fátyollal borított Isten megmutatja arcát. „Visszafogad az ősi rend.” Az idő kitágul, nem percekben mérődik többé. Az örökkévalóság lüktet. Itt elcsitul a fájdalom, elhallgatnak a nyugtalan kérdések. Itt csak béke van. Tudom, hogy igaz, amit Pilinszky ír, hogy „a szenvedés a meghívónk” az Atyához. Hogy „nem szabad megfutni a szenvedéstől”, mert az „az Istennel való találkozás senkiföldje”. Csak a találkozás a lényeges. „Ha sebet üt rajtad, majd be is kötözi, ha szétzúz is, meggyógyít a keze” (Jób 5,18). Csak soha el ne hagyj. Zárj karodba, ne engedj elkódorogni. „Megtapasztaltalak, Istenem, örökké közeledben kívánok maradni. Örökké útban akarok lenni feléd.” Ez megint két mondat a naplóból. A költő saját megküzdött életével arra tanít, hogy az atyai ház felé vezető úton soha nem lehet megállni. Az ismeretlen karthauzi szavai így rímelnek erre: „Az imádságban élt élet vég nélküli túlemelkedést kíván: sehol sem szabad megvetnünk a lábunkat, és szomjaznunk kell a végtelenre.”

Az éjszaka és a sötétség legmélyén van Isten és ember találkozásának legbiztosabb helye. Az advent igazolja ezt. A sötétség egyre mélyül, és amikor a leghosszabb lesz az éjszaka, a sötétség mélypontján föllobban a fény és fölzeng majd az angyalok éneke. „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben” (Jn 8,12) – mondja az Úr. Az imádság a lélek lélegzetvétele, szünet nélkül szüksége van rá a léleknek. A szakadatlan imádság Krisztus követésének biztos módja.

Segítse az ima csöndjébe való belépést idei adventünk kezdetén is Pilinszky János imája: „Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke. (…) Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak Téged.” Ámen.

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír

 

 

Várjuk jelentkezésed!

Valósítsd meg álmaidat most!

A képzésekre az alábbi linken tudsz jelentkezni: https://forms.office.com/Pages/ResponsePage.aspx?id=QFFZh72EuEmuyKuSPhgktdFOYHmJ5fVPvmE-IDB7QFVUMEdEWDhRTjYyMldPNjhPOU5NSlM0OTBQRC4u

 

 

Számítógépes grafika, kollázs, grafitti pályázat

Téma: kötetlen, a lényeg hogy felvállalható és esztétikus legyen (otthon, környezet, kollégiumi események, ünnepek, állat, ember, növény, épület, álom, valóság,  Hódmezővásárhely….) 

Anyaga, technikája: színes legyen, (lehet kollázs, rajz); készülhet filccel, festékkel, számítógéppel (A/3-as méretben ne legyen pixeles), színes ceruzával….;

Mérete: A/4-es vagy annál nagyobb

  1. kategória: számítógépes grafika, kollázs
  2. kategória: falfirka-papíron (A rajzokhoz A/1-es papírok a könyvtárban találhatók!)

Leadási határidő: 2021. március 25. csütörtök

Eredményhirdetés: a farsangi rendezvényen


Könyvkiállítás az aradi vértanúkra emlékezve.

 

A Hódmezővásárhelyi SZC Cseresnyés Kollégium a mai napon Cseresnyés-díj elismerésben részesítette dr. Lehegyi Jánosnét.

Kollégiumunk egykori nevelője nyugdíjazását követően hosszú éveken keresztül tevékenykedett a dr. Sipka Sándor Kollégiumi Kulturális Alapítvány titkáraként. Munkájának elismeréséül, hálánk és köszönetünk kifejezéseként emeltük fel a Cseresnyés-díjasok méltó sorába.

 

                 

 

Visszahívást kérek
close slider

Kapcsolat







captcha


Skip to content