A kollégium diákjai keltették életre az 1956-os forradalom napjait a megemlékezésen.
A megemlékezés a Hej, tulipán dallamával kezdődött, ami azonnal jelezte: ma nem csupán emlékezünk, hanem átéljük a történelmet. A közönség figyelmesen követte a fiatal előadókat, akik Weöres Sándor: Ballada a három falevélről című versét szavalták. Három kis falevél, három sors, három út: a
magasba vágyó, a rohanni vágyó és a szédülni vágyó – mindegyik a szabadság különböző arcát jelképezte. Az őszi szél metaforája nemcsak a történelmi változásokat idézte, hanem a fiatalok bizonytalanságát és
reményét is.
Ezt követően szöveges részletek elevenítették fel a forradalom pillanatait: az utcákra vonuló diákokat, munkásokat, értelmiségieket, akik legyőzték félelmeiket a szabadság reményében. Különösen megrendítő volt hallani, hogyan álltak szembe a mindennapok kockázataival, az ÁVH és az orosz tankok fenyegetésével – életkorukhoz képest elképesztő bátorsággal.
A jeleneteket a diákok hangjátéka tette igazán élővé. Bélus, Peti és Fekete alakján keresztül a nézők szinte maguk előtt láthatták az 1956-os fiatalok lelki küzdelmeit. A félelem és a bátorság, a család iránti
szeretet és a szabadság iránti vágy feszültsége átszőtte a párbeszédeket.
A diákok előadásában elhangzó versek és zenei részletek mélyebb megértést és tiszteletet ébresztettek a hallgatóságban azok iránt a hasonló korú diákok iránt, akik a szabadságért életüket kockáztatták. A
zenei betétek és a narrációk megidézték a kor hangulatát, és elmélyítették a hazaszeretet érzését.
Hallgatva a sorokat, az ember szinte látta maga előtt a tizenöt–tizenhat éves diákokat, amint a tankok között állnak, bátran markolva a géppisztolyt, szórva a benzines palackot – tudva, hogy a
szabadságért akár életüket is kockáztatják. Ahogy a műsor a végéhez ért, a kollégium diákjai, tanárai és vendégei együtt érezhették át, mit jelentett a szabadságért küzdeni, és mit jelent ma az emlékezés aktusa
A történelmi emlékek élővé válhatnak akkor, ha a fiatalok megértik a múlt intő szavát, érzik, átérzik és továbbadják azokat. A műsor nem csupán a múlt hőseiről szólt, hanem a közösség, a bátorság és a remény
erejéről, amely generációról generációra öröklődik Elismerés illeti a szereplőket és a műsort összeállító nevelőtanárt, Bodzsár Annát – számolt be megemlékezésről írt olvasói levelében a Cseresnyés kollégium Médiaszakköre.
