A Cseresnyés Kollégium régi és becses szokása, hogy az  adventi időszak minden hetében más-más közösség lobbantja lángra a gyertyát, és egy rövid műsorral teremti meg az ünnepvárás csendes, mégis
felemelő hangulatát. Az idei sorozatot Nagyné Mónus Szilvia közössége nyitotta meg, méltó eleganciával és lélekkel idézve meg az advent első fényét.

Az advent csendje és fénylő várakozása töltötte meg hétfő délután a kollégium közösségi terét, ahol a diákok és a nevelők együtt gyűltek össze az első adventi gyertya ünnepélyes meggyújtására. A műsor
középpontjában a hit, a csendben való odafigyelés és az apró jócselekedetek fénye állt.

A program elején elhangzott, hogy az advent csendje és fénylő várakozása négy gyertya lángjában mutatkozik meg. A műsorban szereplő diákok négy gondolatot osztottak meg arról, hogyan születik meg és növekszik bennünk a hit: „A hit ott kezdődik, amikor valaki észrevesz.” „Ott folytatódik, amikor nem adod fel.” „Ott nő naggyá, amikor másokkal is megosztod.” „És akkor lesz belőle világosság, ha mindannyian hozzáadjuk a saját kis fényünket.”

A diákok arra is emlékeztették a hallgatóságot, hogy az advent arra hív, hogy meghalljuk egymást – és önmagunkat is. Az adventi koszorú első gyertyája a hit apró, belső fényét hordozza, amely egy mosolyban, egy bátorító szóban vagy egy figyelmes gesztusban válhat érezhetővé.

Ahogy elhangzott: „Ezek a kis fények mutatják meg, hogy nincs teljes sötétség.” A kollégisták arról is beszéltek, milyen kihívásokkal néznek szembe nap mint nap – különösen középiskolásként, amikor gyakran nagy elvárások és bizonytalanságok veszik körül őket. A hit üzenete azonban
idén is erőt adott: „Nincs olyan sötét hely, ahol ne gyúlhatna fény.”

A gyertyagyújtás előtt egy meghitt pillanatra arra kérték a jelenlévőket, gondoljanak valakire – egy barátra, tanárra vagy családtagra –, aki az elmúlt időszakban fényt hozott az életükbe.

A gyertya lángjának fellobbanásakor elmondták: „Legyen ez a fény emlékeztető számunkra: a legkisebb jószándék is világosságot hozhat valaki életébe.” „Kívánjuk, hogy az elkövetkező napok, hetek a várakozás
jegyében teljenek. Legyünk figyelmesebbek, türelmesebbek egymással és önmagunkkal is.” – hangzott el a jókívánság a műsor végén. 

 A kollégium adventi gyertyagyújtása így nemcsak az ünnepi készülődés kezdetét jelentette, hanem közös lelki ráhangolódást is – egy apró fényt, amelyet mindenki hazavihetett magával.