Különleges hangulat lengte be az épületet a hétköznapok rohanása, a közelgő dolgozatok és beadandók árnyéka mögött, hiszen ezúttal egy egészen más élmény került előtérbe: a remény. A második adventi gyertya meggyújtását Kovács József tanár úr közössége vállalta
magára, saját forgatókönyv alapján összeállított rövid műsorral, amely egyszerre volt humoros, személyes és elgondolkodtató.
A történet egy vasárnap délutáni jelenetben indult. A résztvevők a mindennapi remények apró, mégis ismerős formáit mutatták meg: jó lenne, ha elfelejtődne a beadandó, ha végre hibátlanul működne a kollégiumi internet, vagy ha egyszer valóban tökéletes lenne a menza ebédje. A beszélgetések játékosan hívták fel a figyelmet arra, hogy a remény sokszor egészen hétköznapi helyzetekben bukkan fel, és nem mindig nagy szavakban vagy ünnepélyes pillanatokban.
A műsor során a közösség tagjai lassan gyűltek össze a gyertyák körül. A második adventi gyertya jelképeként a remény csendes erejét állították középpontba: azt az erőt, amely tovább visz akkor is, amikor bizonytalannak tűnik minden, és amikor nehézségekkel találkozunk. Rövid párbeszédek mutatták meg, hogy a remény néha olyan apróságokban rejlik, mint egy megkerült fülhallgató, egy jó szó vagy az egyszerű tény, hogy egy közösség együtt lehet.
A gyertya meggyújtásának pillanata csendes figyelemmel telt. A szereplők megfogalmazták: a remény nem tökéletes, néha vicces, máskor komoly, de mindig szívből fakad. Advent második vasárnapján nem a
bizonyosság a lényeg, hanem az, hogy el tudjuk hinni: akkor is van előre, amikor még nem látjuk a célt.
A gyertya lángja végül a közösség minden tagjáért gyulladt meg. A kollégium ünnepi hangulata így nemcsak egy szertartással lett gazdagabb, hanem azzal az érzéssel is, hogy a remény ereje a mindennapokban is velünk maradhat. Az esemény emlékeztetett: advent idején a legapróbb
fény is elég ahhoz, hogy bátorítson – számolt be történtekről a Cseresnyés Kollégium Médiaszakköre.
