Sóti Zselyke Enikő a vásárhelyi Cseresnyés kollégium legfiatalabb lakója. A 13 éves Veszprém megyei diáklány minden tekintetben beilleszkedett a kollégium közösségébe, és a médiaszakkör tagjai arra voltak kíváncsiak, hogyan telnek a mindennapjai.
– Miért döntöttetek úgy, hogy 13 évesen kollégista leszel?
Azért
döntöttünk a kollégium mellett, mert a választott iskolám messze van az
otthonunktól. Emellett jó lehetőségnek láttuk, hogy önállóbb legyek, és
új embereket ismerjek meg. Édesanyám különösen támogatta ezt, hiszen ő
is 13 évesen került kollégiumba.
– Hol lakik a családod, és milyen gyakran tudsz hazamenni?
A
családom egy Veszprém melletti kisebb településen, Felsőörsön él,
ahonnan nehéz lenne mindennap iskolába járni. Szeretnék minden hétvégén
hazamenni, de néha a műkorcsolyaedzéseim miatt ez nem kivitelezhető.
– Melyik iskolába jársz?
A Németh László
Gimnázium és Általános Iskola gimnáziumi 7. osztályába járok,
természettudományi tagozatra. Az iskolában is gyorsan megtaláltam a
helyemet, sok osztálytársammal jó kapcsolatot alakítottam ki.
– Van olyan tantárgy, amit kifejezetten szeretsz? Miért pont azt?
A
kedvenc tantárgyaim a biológia és a német nyelv. A korábbi iskolám
nemzetiségi iskola volt, ahol a németet kiemelten tanultuk, és a nyelv
szeretete megmaradt. A biológiát pedig a jelenlegi tanárnőm kedveltette
meg velem.
– Mi a legfontosabb szempont számodra egy középiskolában?
A
legfontosabb számomra az, hogy jó legyen a tanítás színvonala, és olyan
tantárgyakat tanulhassak, amelyek érdekelnek. Emellett az is számít,
hogy jó legyen a közösség.
– Gondolkodtál már azon, hogy melyik középiskolába mennél?
Ezen
már nem kell gondolkodnom, mert terveim szerint ebben az iskolában
fogok érettségizni is. Úgy érzem, a gimnázium megadja számomra azt a
tudást, amely az egyetemi továbbtanuláshoz szükséges lesz.
– Milyen volt az első pár hónapod a kollégiumban? Mi volt a legfurcsább vagy a legjobb élmény?
Az
első pár hónap kicsit szokatlan volt, mert hiányzott a családom, és meg
kellett szoknom az új szabályokat. Jó érzés volt viszont, hogy mivel én
vagyok a legfiatalabb a kollégiumban, külön odafigyeltek rám. A legjobb
élmény az volt, amikor új barátokat szereztem, és rájöttem, hogy nem
vagyok egyedül.

– Jársz valamilyen szakkörre vagy külön foglalkozásra?
Járok sportszakkörre, mégpedig röplabdára, mert korábban már három évig
röplabdáztam, és szeretek mozogni. Jó érzés csapatban lenni és együtt fejlődni.
– Mit csinálsz legszívesebben a koliban iskola után?
Iskola után legszívesebben beszélgetek a többiekkel, vagy néha együtt tanulunk. Olyan is előfordul, hogy a gyakorlottabb kollégisták biliárdozni tanítanak.
– Mit szeretsz a legjobban a kollégiumi életben vagy a közösségben?
Azt szeretem a legjobban, hogy mindig van kivel beszélgetni, és nagyon sok közös program van. A kollégiumi bemutatkozó estre készülő közös tánc például nagyon összekovácsolta a társaságot. A kollégiumi közösség összetartó, és sok élményt ad.
– Mit üzennél annak, aki gondolkodik azon, hogy – akár általános iskolásként is – kollégista legyen?
Azt üzenném neki, hogy ne féljen tőle, mert bár eleinte nehéz lehet, a közösségek nagyon befogadóak, és sokat lehet egymástól tanulni. A kollégium segít önállóbbá válni, barátokat szerezni, és sok szép emléket
is ad.

